2018-ban kezdtem el kizárólag családi házak tervezésével foglalkozni. Az első mondat, amit a honlapra felírtam: „Mindenkinek jól kell éreznie magát, amikor hazaérve belép az ajtón.” A megérkezés, hazaérkezés építészetileg és pszichológiailag is nagyon érdekes probléma, ami azóta is foglalkoztat.
Az építészet helyhez kötött, azaz „földhöz ragadt” tevékenység. Egy családi ház építésekor kisajátítunk egy területet magunknak. Építészként egyik feladatom a családi ház megtervezése a leendő tulajdonosok igényei alapján. De legalább ilyen fontos a tervezett épület beágyazása a meglévő vagy esetleg jövőben kialakuló (és persze folyton változó) települési szövetbe és társadalmi struktúrába. Már a telek kiválasztásának pillanatában egy településrész / egy tömb / egy utca és egy kisebb társadalmi csoport részévé válunk.
A hazaérkezés folyamatát 3 szakaszra lehet bontani.
- Felbukkan
Nagyon fontos pillanat, amikor hazafelé tartva távolról, az utcáról meglátjuk az otthonunkat. Mennyire hívogató ez az épület? Mennyire fejezi ki a tulajdonosát? Mit szeretnénk mutatni magunkból a közösség felé?
Az otthon nemcsak önmagunk felé fejez ki minket, hanem a külvilág felé is.
Martos Tamás, pszichológus („Az otthon érzelmi alaprajza” módszer egyik kifejlesztője)
Pont ez a kettősség teszi érdekessé az építészeti tervezést: a lakóépület, mint védett tér kialakítása és az egyén (ill. család) reprezentációja a közösség felé egyszerre valósul meg. A privát és közösségi szempontok ideális esetben nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást.
- Közeledik
A telekhatár átlépésével még nem érkeztünk haza. A telekhatár és az épület bejárata közötti terület egy átmeneti tér: bár tulajdonjog alapján saját terület, de félig privát térként kezeljük. Nemcsak elválasztja, hanem össze is köti a közterületet a privát térrel, a külső teret a belsővel. Egy olyan „tér-felesleg” vagy inkább „tér-tartalék”, ami előkészíti a megérkezést. A hazaérkezés előtti utolsó szakasz, ami tudatosan alakítható, tervezhető, szándékunktól függően.
Hogyan érkezünk meg a felgyorsult, rohanó világból az otthonunkba, ami -elméletileg- egy menedék, a nyugalom szigete?
Egyik eszközünk ennek a folyamatnak a tudatos lassítása.
Lelassíthatjuk a megérkezést lépcső közbeiktatásával. Pár lépcsőfok nem csak elemeli kicsit az épületet a környezetétől, hanem megérkezés előtt a mozgásunkat is lassítja, így hangolva át a szervezetet a családi életre.
Irányváltás közbeiktatásával tovább fokozható a hatás, mint itt:
Ennél a portugál épületnél egy hosszú, enyhén emelkedő rámpa vezet a bejárathoz:
Másik eszközünk az átmenet hangsúlyozása. Ennél az épületemnél egy híd fejezi ki hazaérkezést és köti össze / választja el a különböző téri minőségeket:
(bővebben erről az épületről ebben a bejegyzésben)
Nagyon szeretem azokat az épületeket, ahol a bejáratot nem „gyorsan le akarjuk tudni”, hanem szándékosan elnyújtjuk a hazaérkezést. Az utcáról nem beesünk az épületbe, hanem eljutunk a bejáratig, mint Pelényi Margit lakóépületénél:
Egy másik szögből:
Ez az út vezethet egy hosszabb fedett-nyitott átmeneti téren keresztül, vagy az épület mellett a kertben:
Minden megrendelőmet biztatom, hogy a kertet úgy alakítsák, hogy a „növények között járás fantasztikus lehetősége” (Lisa Rapaport, Plant, Toronto) megvalósulhasson.
- Körülvesz
A megérkezés utolsó szakasza a bejárat, azaz a határátlépés.
„és egy ajtó tere leszek, mely nyílik és bezárul” Samuel Beckett
Leggyakrabban az épület utcai homlokzatán, középen helyezzük el a bejáratot. Ez nagyban segíti az épület „olvashatóságát”.
A berkenyei családi ház tervemnél a tengelybe rakott bejárat előtt pár lépcsőfok is jelzi a megérkezést, a kőburkolat az otthonosság érzetét kelti:
(bővebben erről az épületről ebben a bejegyzésben)
A bejárat és előszoba gyakran a vendégek kapcsán kerül szóba, holott a lakók számára is roppant fontos a hívógató, barátságos, örömet sugárzó otthon képe.
Ezt elérhetjük egy előtetővel, ami nem csak praktikus (pl. véd eső ellen), hanem emberléptékűvé, otthonossá és személyessé teszi a megérkezést:
Az előtető akkor is jelzi a bejárat helyét, ha az ajtó közvetlenül nem látható:
Külön bónusz, ha növényekkel fokozzuk a hatást:
Hasonló léptékváltást tesz lehetővé a homlokzat hátrahúzásával kialakított fedett-nyitott átmeneti tér:
Vagy fedett és nyitható átmeneti tér:
Egy íves beugró az ölelés gesztusához hasonlóan fogadja a hazaérkezőt:
és itt is:
Hasonló bejáratot terveztem Óbudára pár évvel ezelőtt:
(bővebben erről az épületről ebben a bejegyzésben)
Én kifejezetten kedvelem a színes ajtókat, mert nem csak személyessé, de örömtelivé teszi a bejáratot. Egyik kedvenc épületem Tomay Tamás által tervezett családi ház felújítása, ahol a színes homlokzatra egy piros bejárati ajtó került:
A bejárati ajtó mérete is sok mindent elárul a tulajdonos személyiségéről. A keleti kultúrában gyakori, hogy a bejárati ajtó direkt alacsony, így fejet kell hajtani belépés előtt. Ennek a másik véglete, ha olyan magas bejárati ajtónk van, hogy egy zsiráf is befér.
A végére pedig még egy tükröződő bejárat, mert szerintem ez is szuper:
Sokszor tapasztalom, hogy az építtetőknek nincs igazán elképzelése arról, hogyan szeretnének hazaérkezni. Az épület helyiségeiről, berendezéséről, a kertről és teraszról…stb. határozott véleményük van, de a bejárat jelentőségét alábecsülik.
A megérkezés minden esetben egy folyamat, amit lehetőségünk van építészeti eszközökkel tudatosan alakítani. Építészként ebben is tudok megrendelőimnek segítséget nyújtani.
„A ház csak egy épület, az otthon egy érzés.”
nyitókép link
Ha építkezne, vagy meglévő otthonát szeretné felújítani, Ön és családja számára valóban élhető otthont szeretne létrehozni, várom megkeresését!
Kapcsolódó bejegyzések:
