Zónás alaprajz 1. – előnyök és hátrányok
- 2017-01-14
A mai családi házak általában „zónás alaprajzi” elrendezésűek.
Ez azt jelenti, hogy a fő helyiségeket 2 csoportba osztjuk:
- A közösségi zónához a nappali tartózkodás terei tartoznak. A konyha-étkező-nappali helyiségcsoport lehetőleg egy összefüggő térben kap helyet, hogy minél nagyvonalúbb, tágasabb tér keletkezzen.
- A privát szférát az éjszakai tartózkodás terei alkotják. A hálószobákhoz a mai igényeknek megfelelően saját fürdő és gardrób tartozik.
A két zóna határozottan elkülönül – gyakran külön emeleten helyezkednek el.
MIK A ZÓNÁS ELRENDEZÉS ELŐNYEI?
- A zónák alaprajzi elkülönítése egy jól szervezett, átlátható, logikus, házat eredményez.
- A közösségi és privát helyiségek csoportja ráadásul hasonló alapterületű, így gazdaságosan és logikusan helyezhető el akár többszintes épületben is.
- A zónák elhatárolásával, az épület 2 részre osztásával nem csak a közlekedők hossza csökkenthető minimálisra, de a házban történő tényleges közlekedés mennyisége is.
MI A BAJ MÉGIS EZZEL AZ ELRENDEZÉSSEL?
A 2 zóna teljesen eltérő szerkesztésű. A privát zóna közlekedőre felfűzött különálló szobák sorozata, a közösségi tér pedig egy összefüggő térsor, ami mindenféle társas érintkezés helyszíne:
itt főzünk, eszünk, tévét nézünk, beszélgetünk, játszunk, olvasunk, természetesen mindezt akár egyszerre is.
Valóban alkalmas lehet egyetlen tér ennyi funkció betöltésére?
Ha túl sok mindent várunk egyetlen helyiségtől, akkor az nem képes megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. A családtagok zavarják egymást, ezért inkább elvonulnak saját lakrészeikbe, szobáikba, szabadidejüket nappal is egymástól külön töltik.
Megoldási javaslatokról a zónás alaprajz 2. – félig szeparált terek című bejegyzésben olvashattok.
Ha építkezne, vagy meglévő otthonát szeretné felújítani, Ön és családja számára valóban élhető otthont szeretne létrehozni, várom megkeresését!