Egy épület tervezése a tervezési program kidolgozásával kezdődik, melynek kulcsfontosságú része a lakószobák számának és méretének meghatározása. Többgyerekes (vagy több gyermeket tervező) családokkal beszélgetve hamar felmerül a kérdés: saját vagy közös szobába kerüljenek a gyerekek?
Nyilvánvalóan a legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő alapterület több gyerekszoba kialakításához.
MÉRETEZÉSI SZABÁLYOK
Az OTÉK (Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről) alapján 8 m² hasznos alapterülettől nevezhetünk egy helyiséget lakószobának (a szükséges egyéb feltételek pl. közvetlen természetes megvilágítás, szellőztethetőség, fűthetőség… teljesülése mellett). Ezen kormányrendeletben külön nincs meghatározva, de 8-12 m² között fél (lakó)szobának, 12 m² fölött lakószobának számítjuk az adott helyiséget (ennek meghatározása pl. ingatlan értékesítésnél, felújítási pályázatoknál fontos).
A teljességhez hozzátartozik, hogy a lakószoba egyik oldala sem lehet kisebb, mint 2,00 m és a szükséges belmagasságot a tervezett helyiség befogadóképessége alapján 15 m³/fő légköbméterrel kell meghatározni.
Egy kisgyerek számára elegendő lehet a félszoba, ám két vagy több gyermek számára minimum 12 m²-es lakószoba kialakítása a megfelelő.
Az építészeti lehetőségek mellett a család igényei, elképzelései is meghatározók. Befolyásolja a döntést a testvérek közötti korkülönbség, illetve, hogy azonos vagy különböző neműek-e a gyermekek. Emellett a szülők saját tapasztalatai és nevelési elvei is mérvadók.
Anyaként a hasonló korú gyermekek esetében a közös szoba kialakítását támogatom. Véleményem szerint a közös szoba nem a privát szféra hiányát jelenti elsősorban, hanem lehetőséget teremt egy valóban bizalmi, testvéri kapcsolat kialakítására. (Ahogy az egyik reklámban is felhívják a figyelmet, anyának és apának sincs külön szobája. Ez nem véletlen…)
Építészként a kérdés akkor kezd érdekessé válni, ha a testvéreknek kisgyermekkorban közös szobát, kamaszkorban külön szobát szeretnénk biztosítani. Ezt a problémakört egy ház tervezése kapcsán mindenképpen szükséges előre végiggondolni, hogy az épület képes legyen a változó igényekhez alkalmazkodni.
Pár példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan lehet úgy kialakítani egy gyerekszobát, hogy az több gyermek számára is megfeleljen, illetve igény szerint a szeparálás is megoldható legyen.
- Legegyszerűbb a két szoba összenyitása egy nagy tolóajtóval. A megoldás előnye, hogy a külön-külön kis alapterületű szobák összenyitásával egy tágas tér keletkezik. Külön is és együtt is.
- A gyerekszobák összekötése (illetve szeparálása) a szoba közepén elhelyezett játszó-blokkkal is megoldható. A 16 m2-es szobát 2 részre osztja a középen elhelyezett közös mászóka. Amint a gyerekek „kinövik” a közös szobát, a blokk helyére fal kerül. (Ezt a két ajtó és a 2 ablak teszi lehetővé.)
- Másik különleges megoldás, ha a szoba közepére az ágyakat helyezzük. Ebben az esetben az ágyak elválasztják, de a felettük kialakított közös játszókuckó összeköti a két félszobát.
- Ha van rá elegendő hely, a két gyerekszoba közös előtérből is nyitható. A tolóajtók nyitásával egy nagy közös térré válik a két szoba.
KONKLÚZIÓ
A bemutatott példák azt szemléltetik, hogy ha nem áll rendelkezésre szobánként 10-12 m² alapterület, célszerűbb a több kisebb alapterületű (8-9 m²) külön félszoba helyett egy nagyobb, 16 m²-es közös gyerekszobát kialakítani és a berendezést úgy megtervezni, hogy a testvérek jól érezzék magukat benne. Ha pedig később mégis igény lenne rá, a közös tér könnyen és olcsón több szobára osztható.
Ha építkezne, vagy meglévő otthonát szeretné felújítani, Ön és családja számára valóban élhető otthont szeretne létrehozni, várom megkeresését!
képek forrása: 01, 02, 03, 04,
