+36 20 242 83 28
Vác, Budapesti főút 58.
KAPCSOLAT

Gyereknappali

  • 2017-02-01

Kisgyerekes anyukaként imádom a gyerekeknek szánt tereket tanulmányozni:

legyen az egy fiatal család otthona, egy óvodai, iskolai tanterem, egy gyerekorvosi rendelő várója vagy egy üzletben kialakított játszósarok.

Vajon valóban hatni tudunk egy kisgyermek lelkiállapotára, kreativitására, fizikai fejlődésére a térrel, mely körülveszi?

És ha igen, milyen konkrét építészeti eszközeink vannak, hogy a gyerekek jól érezzék magukat épített környezetükben?

Mert a gyerekek környezete nem csak a gyerekszobából áll.

Manapság divatos dolog gyereknappalit kialakítani a családi házakban.

Ennek tagadhatatlanul nagy előnyei vannak:

  • könnyebb a játékaikat, dolgaikat rendben tartani – mindezt elkülönítve az igazi, „tiszta” nappalitól,
  • a gyerekek együtt tudnak játszani egy közös térben, nem csupán a saját szobájukban, elvonultan van erre lehetőségük,
  • vendégek érkezésekor a nappali rendben tartható és
  • a kisgyermek is büszkén mutogathatja saját birodalmát, ezenkívül
  • a gyerekszobából kihozható pár funkció, így az sokkal élhetőbbé válik (a gyerekszoba mindent tud? alvás, tanulás, játékok és ruhák elhelyezése,  számítógépezés, hobbik, esetleg akvárium/terrárium…)

Számos esetben a gyerekszobák közötti, vagy az emeleti közlekedő melletti teresedést alakítják ki gyereknappaliként.

Ennek az elhelyezésnek a legnagyobb hátránya szerintem, hogy valójában nem éri el célját:

a kisbabák és kisgyerekek esetében nem reális, hogy egyedül játszanak az emeleten vagy a szülőktől távol. Ha pedig anyának vagy apának rendszeresen ott kell ülnie a gyerekek nappalijában, akkor a rendes nappali válik üressé.

A kamaszkorú gyermekek ezzel szemben inkább a saját szobájukban töltik otthon töltött idejük túlnyomó részét. Ilyenkor a gyereknappali szintén kihasználatlan.

Ekkor jelenik meg az „emeleti társalgó”, mint új funkció.

Kérdés, mekkora szükség van egy új közösségi térre a mai otthonokban, amikor a családok nagy része gyakorlatilag csak a közös étkezések alkalmával tölt együtt időt.

A családi együttlét ritkuló alkalmait egyre inkább a közös étkezések jelentik (a valóságban elég ritkán fordul elő, hogy valamennyi családtag a nappali ülőgarnitúráját használva „társalog”).

Bitó János: Lakóépületek tervezése 2013

A gyereknappalit egyértelműen a nappalihoz kell kapcsolni, annak része vagy folytatása kell legyen.

Ennek előnye azon túl, hogy a játékok kikerülnek a nappaliból, leginkább abban van, hogy

a kisgyermekek úgy szoknak hozzá a családi együttéléshez és a közösségi élethez, hogy közben saját (közösségi) teret is biztosítunk számukra.

Ez a gyermek kiegyensúlyozott lelki fejlődéséhez, a biztonságos kötődés kialakulásához alapvetően szükséges.

EGYÜTT, DE KÜLÖN.

Az általam ideális gyereknappali elhelyezésre mutatok pár követendő példát:

  • A gyereknappali lehet egy pár négyzetméteres teresedés a nappali mellett,

 

  • egy tolófallal leválasztott sáv,

 

  • esetleg a nappali funkcionális kettéosztása (ez a saját házunkban is jól működik).

 

Ezek a területek később is könnyen használhatók akár tanulósarokként, olvasósarokként, dolgozóként……

Mert mégiscsak jobb látni, hogyan fejlődik a gyermekünk napról napra.

 

Ha építkezne, vagy meglévő otthonát szeretné felújítani, Ön és családja számára valóban élhető otthont szeretne létrehozni, várom megkeresését!

 

képek forrása: 01, 02, 03, 04

 

Kapcsolódó bejegyzések: