Kisgyerekes anyukaként imádom a gyerekeknek szánt tereket tanulmányozni:
legyen az egy fiatal család otthona, egy óvodai, iskolai tanterem, egy gyerekorvosi rendelő várója vagy egy üzletben kialakított játszósarok.
Vajon valóban hatni tudunk egy kisgyermek lelkiállapotára, kreativitására, fizikai fejlődésére a térrel, mely körülveszi?
És ha igen, milyen konkrét építészeti eszközeink vannak, hogy a gyerekek jól érezzék magukat épített környezetükben?
Mert a gyerekek környezete nem csak a gyerekszobából áll.
Manapság divatos dolog gyereknappalit kialakítani a családi házakban.
Ennek tagadhatatlanul nagy előnyei vannak:
- könnyebb a játékaikat, dolgaikat rendben tartani – mindezt elkülönítve az igazi, „tiszta” nappalitól,
- a gyerekek együtt tudnak játszani egy közös térben, nem csupán a saját szobájukban, elvonultan van erre lehetőségük,
- vendégek érkezésekor a nappali rendben tartható és
- a kisgyermek is büszkén mutogathatja saját birodalmát, ezenkívül
- a gyerekszobából kihozható pár funkció, így az sokkal élhetőbbé válik (a gyerekszoba mindent tud? alvás, tanulás, játékok és ruhák elhelyezése, számítógépezés, hobbik, esetleg akvárium/terrárium…)
Számos esetben a gyerekszobák közötti, vagy az emeleti közlekedő melletti teresedést alakítják ki gyereknappaliként.
Ennek az elhelyezésnek a legnagyobb hátránya szerintem, hogy valójában nem éri el célját:
a kisbabák és kisgyerekek esetében nem reális, hogy egyedül játszanak az emeleten vagy a szülőktől távol. Ha pedig anyának vagy apának rendszeresen ott kell ülnie a gyerekek nappalijában, akkor a rendes nappali válik üressé.
A kamaszkorú gyermekek ezzel szemben inkább a saját szobájukban töltik otthon töltött idejük túlnyomó részét. Ilyenkor a gyereknappali szintén kihasználatlan.
Ekkor jelenik meg az „emeleti társalgó”, mint új funkció.
Kérdés, mekkora szükség van egy új közösségi térre a mai otthonokban, amikor a családok nagy része gyakorlatilag csak a közös étkezések alkalmával tölt együtt időt.
A családi együttlét ritkuló alkalmait egyre inkább a közös étkezések jelentik (a valóságban elég ritkán fordul elő, hogy valamennyi családtag a nappali ülőgarnitúráját használva „társalog”).
Bitó János: Lakóépületek tervezése 2013
A gyereknappalit egyértelműen a nappalihoz kell kapcsolni, annak része vagy folytatása kell legyen.
Ennek előnye azon túl, hogy a játékok kikerülnek a nappaliból, leginkább abban van, hogy
a kisgyermekek úgy szoknak hozzá a családi együttéléshez és a közösségi élethez, hogy közben saját (közösségi) teret is biztosítunk számukra.
Ez a gyermek kiegyensúlyozott lelki fejlődéséhez, a biztonságos kötődés kialakulásához alapvetően szükséges.
EGYÜTT, DE KÜLÖN.
Az általam ideális gyereknappali elhelyezésre mutatok pár követendő példát:
- A gyereknappali lehet egy pár négyzetméteres teresedés a nappali mellett,
- egy tolófallal leválasztott sáv,
- esetleg a nappali funkcionális kettéosztása (ez a saját házunkban is jól működik).
Ezek a területek később is könnyen használhatók akár tanulósarokként, olvasósarokként, dolgozóként……
Mert mégiscsak jobb látni, hogyan fejlődik a gyermekünk napról napra.
Ha építkezne, vagy meglévő otthonát szeretné felújítani, Ön és családja számára valóban élhető otthont szeretne létrehozni, várom megkeresését!
